After the last few days I’ve just had, there HAS to be something mentally wrong with me. =_=…
ez a dal http://www.youtube.com/watch?v=9IHnBafsyIU
+ a dalszöveg most jobban megmagyaráz mindent, mint amire én képes lennék
“Your façade can’t disguise,
The fact that you’re in misery!”
Jóúúú ástét! Jóég tudja miért lett hirtelen jókedvem. Mert vasárnap este van. Holnap hétfő…utálom a hétfőt. S mégis. Lassan összejönnek a dolgok. Csomó érdekes dologgal foglalkoztam, csomó érdekes dolgot tanultam a vakációban.
Sokak számára unalmas dolgot, de engem érdekel pl. az, hogy mi az ADHD, vagy az, hogy a csapatszellem és az együtműködésre való hajlam GENETIKAILAG KÓDOLT. Szóval ha valaki nem szeret másokkal együtt dolgozni, ez nem biztos, hogy pszichikai, hanem neurológiai, anatómiai , genetikai dolog, mert bizonyos fehérjékből, ú.n. “receptorokból” (képzeld úgy, mint egy antennát, ami egy specifikus jelet fog fel, s továbbít) hiányt szenved, így az agy ugyanarra a stimulusra (legyen az egy gondolat, vagy egy kíváncsi orvos injekciója, ami valami fura keveréket fecskendez az agyba, hogy bekapcsolja a fent említett antennát) , gyengébben hat. Még mindig nem tiszta? Gondolj egy nyuszira. Nos, neked nem ugyanannyira aranyos, mint egy haverednek. (vagy ki tudja, lehet, hogy a barátságotok teljesen a kettőtök közös érdeklődésére alapozik nyuszik iránt). No, lényegében ugyanaz, csak az aranyossági érzet helyett csapatszellem. S ami fura, az az, hogy egy hormon, a “vazopresszin” váltja ki ezt. Amúgy a vazopresszinnek víztartó (vízhajtóval ellentétes) hatása van. Mondjuk ez kicsit logikus is, mert ha nincs vazopresszin akkor az embert elkapja a pisilhetnék, s mikor az ember a WC-t keresi, akkor épp a csapatszellem a legnagyobb gondja.
No, de ennyit az unalmas tudományos dologról, ami csak nekem tűnik érdekesnek.
Mikor egy magamfajta ifjonc munkahelyre, karrierre gondol, az idősebbek mindig ugyanazzal az 1 clichét hallja: ” csak legyen olyasmi amit szeretsz”. Ez egyértelműen az ideális eset, de azért kíváncsi vagyok, hogy hányan vannak akik szeretik a munkájukat. Bár rájöttem valamire. Ha nem tudod azt végezni amit akarsz, akkor keress egy modalitást, hogy keverhesd a munkádat azzal amit szeretsz.Kompromisszum 
. 50%-50%(izé, 50-90 kacc,kacc)
Ez a 2 hetes “vakáció” is érdekes volt. Elsősorban, mert kaptam egy SZUPER együttest, s most a diszkográfiát halálra fogom hallgatni, másodsorban hamarosan bekövetkezik a “Nagy Költözés”. Még egy szempontból eme hülyegyerek felnő. Kezdek túl felnőtt lenni. Ez gond. Nálam legalábbis.
De még megvan a szokásos szétszórtság, hiperaktivitás, szóval az egyensúly megmarad. Nem unatkozom 
. Bár szomorú tény, hogy a tanulás az a régi. Az anyag az már nem. Az anyag az több…és halálian unalmas. De nem gond. Megtartom. A gyerekeimnek. Ha netán éjjel azzal ébresztenek, hogy nem tudnak aludni, odaadom, hadd olvassák. Már most fogadok, hogy 5 perc alatt belealszanak.
Vagy, ha kitör a III. Világháború, és valakit interrogálni kellene, akkor arra kényszeríteném, hogy végighallgassa, a tankönyv minden egyes gyönyörűséges, intenzív, pszichikai, és fizikai fájdalmas 250 oldalát.
Kezdődik a jövő hét. Teszt teszt hátán. Szomorú.
Rájöttem, hogy van vagy 4,5 GB könyv a laptopomon. Emellett ott a Stephen King összes eddigi könyve + Freud munkássága + egy csomó orvosis könyv, amit nem hiszem, hogy el fogok olvasni valaha, de legalább az orvosis énem ki van elégítve, mert a Scumbag Med Student-nek vannak orvosis könyvei. Jah, s az összes Sherlock és Poirot könyv. Valamiért újra feléledt bennem a licis énem. Már csak az improv-humor és Stand Up Comedy iránti érdeklődésem kellene újraéledjen, s Isten hozott vissza 11. osztályos Szabi
Húsvét is volt valamikor. Régi sztori, egész nap futkorásztunk, versenyeztünk, beszélgetés, nosztalgia, a múlt és jelen kontrasztjai, panaszok az egyetemekről, tészta, magas vércukorszint, inzulin bácsi szenvedett, alkohol, hogy ha a hasnyálmirigy nem unatkozik, akkor a máj is “foglalkozzon valami okossal” , ahogy apum fogalmazza. Öreg néniktől dorgálás, “Miért nem jöttél hezzám esh?”… Elemzések, így a hiperanalitikus énem is ki volt elégítve.
Jövő hét eseményszegény, de az agyam szórakozni fog. Azutáni hét Diáknapok, és HELLO WORLD.
Most belegondoltam, mennyire fasza lenne egy zombi apokalipszis. 100% nem unatkoznék.
http://images4.fanpop.com/image/photos/21600000/Z-A-zombie-apocalypse-21668084-492-454.jpg
Minden esetre élvezem, hogy van egy olyan Wiki, ami pont ezzel a témával foglalkozik
http://zombie.wikia.com/wiki/Zombie_Wiki
“A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?” A.E.
Sleep well little lunatics.
Valaha kívántad-e azt ,kedves olvasó, hogy valakit megragadj a vállától, s megmond neki, hogy “Figyelj ide, te TELJESEN félreértettél engem.” és azután elárulni a valódi érzelmeidet amit érzel iránta…mert én igen….és újra, és újra, és újra…de valamiért sosem teszem. Nem tudom miért…. ilyen “frájer” vagyok.
Sokan mondják, “ami nem öl meg, megerősít” … de van egy harmadik oldal is. Ami nem öl meg, abba beleőrülhetsz….legalábbis én igen.
Egyszer egy ismerősöm azt mondta, hogy túl sokat stresszelem magam felesleges dolgok miatt, és emiatt ott fogok kilyukadni, hogy 40 évesen egyedül maradok, és agyvérzést fogok kapni….hát, üzenem A.-nak, hogy Jó úton haladok
“Demons of the past are here
They push for revolution
Trying to manipulate my brain
I found my own solution
I won’t crawl for you again
I will never go insane “
Ez Firewind “Remembered” c. dalából van, és úgy érzem jelenlegi állapotomra jellemző. Szesszió után kaptunk 1 hét vakációt (ehh…több, mint semmi), és az első nap ” intenzíven csináltam a semmit”. Egész nap heverésztem, s zenét hallgattam (mondjuk aznap este találkoztam E.-vel, az elég kellemes volt. Végre szocializálni 3 hét szociális interaktivitás nélkül. Habár az intriseknek számtalan szempontból szarabb, mint nekünk “helybélieknek” , egy szempontból jobb nekik. Szesszióban van kivel szóba állni) S egész végig azon gondolkoztam, hogy mi történt az utóbbi fél év alatt. Amit elsőévben olyan könnyen ment: ismerkedni, haverkedni, poénkodni, sőt még a tanulás is jól ment. Idén pedig eltávolodtam számos havertől, és a 4 vizsgámból 3ra úgy mentem be, hogy “ha nem X,Y tételt húzom, akkor bukta”.
Nem mondom, hogy eddig is akkora nagy szociális lény voltam, vagy olyan nagy partyarc, vagy tanulásból is olyan kivételesen jó, hogy minden vizsgára úgy mentem be, hogy “jöhet bármi”, de…a szesszió lejárta után csalódnom kellett magamban szinte minden szempontból. Azt amit kitűztem céljaimként, szinte semmit nem tudtam megvalósítani. Semmi lényegeset, az biztos. Emberekkel, akikkel minimum 2hetente ültem össze szórakozni este, idén előttem beszélték meg másokkal az esti programjukat, és a szomorú dolog az, hogy én passzívan ültem , s hallgattam, azzal a meggyőződéssel, hogy “Á, úgyis meghívnak engem is.” …..
Na ,de szokás szerint nekifogtam 1 témának, s belegabalyodtam 1 teljesen más témának a részleteibe.
No, a lényeg az, hogy a dal szövege eléggé jellemző rám, mert nagyon sok időt töltök éjszaka (ennek köszönhetően vagyok többé kevésbé éjjeli bagoly) gondolkozva mindenféle cselekedetemen. Különféle emberekkel hogyan kellett volna akkor viselkedjek, mivelhogy most már többé kevésbé késő. Már megvan nekik a véleményük rólam köszönet a számtalan közös 1 osztályban/iskolában töltött éveknek (esetleg évtizednek) köszönhetően, s nem hinném, hogy meg tudom változtatni ezt a véleményt… max negatív irányba. S ez a hét teljesen ilyen volt. Csomó régi ismerős, csomó régi emlék, aminek köszönhetően özönlöttek a régi rossz emlékek, vagy rossz döntések jelenlegi kedvezőtlen következményei. Ilyenkor kapja el az embert az olyan klasszikus “ha lennék ilyen, s ilyen idős ezzel az ésszel”… de ezek az emberek általában teljesen újra szeretnék kezdeni az életüket…én csak 4 évet akarok visszamenni. Tudjak bizonyos irrrrtózatosan idegesítő marhaságokat elkerülni.
No, de nincs mit tenni. Sajnos egyelőre a múlt az a múlté marad. Marhaságokkal, hibákkal, örömteli pillanatokkal, mindennel együtt, és a mi dolgunk ezt a tudást felhasználva helyes(ebb)en dönteni következő alkalommal…
De sajnos ilyen döntéseket többet nem fogok hozni, mert a körülmények és az érintett emberek túl egyediek.
Ezekszerint csak maradnak az ember életében olyan hibás döntések, melyek sok sok évig kísértik továbbra is.
Sajnálom, ha nem tudtam egy boldog, örömteli, hiperaktív bejegyzést írni, de én már csak ilyen vagyok. A Blog az én személyes pszichológusom.
“Demons of the past” …. if you only knew…
It’s the end of a chapter, we’re on the last page
Reading the last words, preparing for a new age.
The end is slowly coming, the past gets even richer,
If you’re interested in my story, let me fill my pitcher.
This chapter includes smiles…many of them.
Though few of my own, I’m happy I caused most of ‘em.
Conclusions of events I thought to be important,
Happenings that left me in awe and hesitant,
Events that have long been set in motion,
Events that are now small drops in an ocean.
Anger, fury, rage! Oh, how you filled my nights,
A blaze burning in me, a flame intense and bright.
Rage building up inside me, wanting to get out,
Trying to control it, but there was always doubt,
Doubt that I could not hold it in, that I would lose control
Fear of it exploding, and consuming me whole.
Though those days are long and past, but they are part of this chapter,
I would lie if I would say, it is no longer my captor.
But besides these few sad moments I had my share of joy,
With thoughts of pranks and mindless fun, with these I did toy.
With friends, old and new, I met again and at last,
But time flies by, and the joy and fun alas it did not last.
Besides traditional things, I tried my luck in art,
In Music and Poetry, I hoped to find my part.
Though it brought me some fun, I must admit,
It was new, and unusual, that’s why I went at it.
But sadly, I must admit, it is not for me
My world is not with words, rhymes and Poetry,
My hands are not agile, my instrument is flawed,
That is why I do not want to see myself as a musical fraud.
This chapter ended suddenly, Time just flew right by
It didn’t even stop and wait for me to just say “Hi!”
Days, weeks, months pass by with me barely noticing,
Without me realising, that I have a life that needs living.
This chapter ended, and it is a dull chapter indeed,
I will try my best for the next one to succeed.
Hmm, szia kicsi Blog’ Megvagy-e még? …
Belegondoltam mi lenne, ha egy nap idáig süllyedne az életem, hogy az egyetlen alkalom, amikor barátságosan, “édesen” szólalhatnék meg az blogíráskor lenne, és az is a blogomnak szólna, nem pedig egy olvasónak. Hát…jött Karácsony, ment Karácsony. Elhatároztam, hogy idén, mivelhogy 2 nap híján 3 hetes a karácsonyi vakáció, első héten kipihenem magam, elintézek minden nem egyetemmel kapcsolatos dolgot, s akkor Karácsony másodnapján UZSGYI (usgyi?) neki tanulni! ….. Hát…nem.
Újévi fogadalom. Változz meg személyiségileg. Légy nyugisabb, légy lazább, ne érdekeljen a jövőd. Már sokan mondták, hogy az egyetemi éveket ki kell élvezni. És van aki erre képes. Bulizik, haverkedik, ismerkedik, utazik, kirándul, berándul, átrándul…stb. De én unom. Én unom a bulikat, mert mind egy lére mennek, kirándulni pénz kell, és idő, mert egy délután nem elegendő valami szépet meglátogatni, s kiélvezni annak szépségét.
Múlt hétvégén kimentem Brassóig. Gyönyörű város, de egy délután nem volt elég, hogy megnézd a legtöbb helyet. Számomra Brassó az álomváros, ahova legszívesebben költöznék,főleg mert számomra Vásárhely unalmas. Érdekes, hogy egy ismerősöm, aki Brassó környéki, épp az ellentétét látja. Szerinte Vásárhely az érdekesebb, s Brassóért egyáltalán nincs oda… hát…ízlések.
És sajnos az Orvosin a jelenlét úgy kurzusokon, mint gyakon kötelező. Sőt, vannak gyakok, amikről tilos hiányozni, mert 1 igazolatlan hiányzás, és kész. nem engednek be vizsgázni.Fárasztó. Idegesítő.
Az utóbbi napokban mind gondolkozok egy bizonyos valakin, akire most komolyan nem akarok gondolkozni.
…emellett kíváncsi vagyok, hogy miért bízik meg bennem mindenki olyan könnyen? Nem mintha azt akarnám mondani, hogy tévednek, és hogy a titkaikat nyomtatom ki pólókra a hátuk mögött, vagy valami, de…fura érzés, mert én személyesen hihetetlenül kényelmetlenül érzem magam, mikor magamról kell beszéljek főképp, ha valami személyesebb. Sokszor épp hogy csak 5-10 percet beszélek valamiről, s kész. Most is nagyon gondolkozom azon, hogy egyáltalán miért beszélek itt róla. Miért írok a blogomba róla? Hiányzik a szociális interaktivitás. Hiányzik a szabadidő…sokminden hiányzik.
… No, de egy dolog biztos. Változtatni kell. Ez így nem megy. Most egy elég mély szinten vagyok, de valahogy csak lesz. Olyan sosem volt, hogy ne lett volna valahogy… csak az időzítés ne lenne ilyen szuper.
Szomorú
